Interjúk Toller Lászlóval

Interjú-2001-Sándor Zsuzsa-Szulo.hu

Emberséges, kitartó és megértő -mondja Rice Jánosné, a titkárnő.
Munka mániás - mondják kollegái és politikai ellenfelei egyaránt.
Iskolákat záratott be - jegyzi meg rezignáltan egy munkahelyét vesztett pedagógus.
Hűséges, mindig lehet rá számítani - így a barátok.
Bőséges adakozó - jelenti ki egy hajléktalan.

Hogy kiről is van szó? Pécs város polgármesteréről, dr. Toller Lászlóról.
 
Vele beszélgetünk gyermekkoráról, munkájáról, álmairól.

 - Tüke pécsi család vagyunk úgy hatodíziglen. Pécsi dédapám katonatiszt volt. A hadapródiskolában tanított. Erre Boros Péter valamint Kádár Béla hívta fel a figyelmemet. Ők ugyanis „áldozatai” voltak testnevelés és illemtanár dédnagyapámnak. Én Budapesten születtem, mivel Édesanyám kénytelen volt megszöktetni apámat, mert szülei nem akartak beleegyezni a házasságba. Öcsém, húgom már Pécsett látták meg a napvilágot. Nekem a nagycsalád természetes közeg, hisz hárman voltunk gyerekek és nem éltünk valami fényes anyagi körülmények között. Lakásunkat egy pajtából alakították ki. Ez volt a Gerner-féle ház. Tavasztól késő őszig mezítláb jártunk. Élveztük. Nálunk mindig sok gyerek gyűlt össze és remek focicsatákat vívtunk. Az általánost a Dózsában, a szigeti úti iskolában kezdtem. Egy mini stresszt jelentett életemben, amikor a Rét utcába költöztünk, és én átkerültem a Petőfi úti iskolában. A gyerekekkel itt is jól kijöttem, csak a tanárokkal volt „gondom”, bár Légrádi Pista bácsira, Szécsei Zoli bácsira, Vass Ottóra a mai napig jó szívvel emlékezem.

Az általános iskolát a Köztársaság tériben fejeztem be. Ebben az iskolában kreatív tantestülettel és hatalmas közösségi élettel találkoztam. Sulink mind tanulmányi eredményekben, mind a sportban vezető szerepet töltött be a városban.

 - Mondd, Polgármester úr, kikre emlékszel, akik osztálytársaid, barátaid voltak ekkoriban?

- Révész Mari tündéri kislány volt. Aranyos, kedves. Ma már nem felhőtlen a kapcsolatunk. Ernyes Mihály dandártábornok, aki a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságot vezette anno, szintén jó barát. Kőkemény munkájának és emberi erényeinek köszönhetően jutott abba a pozícióba, amit évekig töltött be. Mindig mértéktartó életet élt, ami rám nem volt oly jellemző.

- Hová jelentkeztél középiskolába?

- A Nagy Lajosba kémia-fizika szakra. Bár a magyar és a történelem volt mindig a kedvencem, büszke vagyok arra, hogy reáltagozatos középiskolai érettségit tettem. A 44 indulóból 25-en érettségiztünk, és én matekból alig néhány ponttal maradtam el csak az ötöstől. Az akkori fiatalok - a 68-as évek nemzedéke - itt Pécsett legalábbis - egy nagyon jó alomból került ki. Növekedő hajjal, kissé lázadozva, de határtalan önbizalommal.

- Adott volt a hosszú haj, az önbizalom és a lázadás. No de mihez kezdtetek magatokkal? Neked milyen terveid voltak?


- Tizenegy hónap és kettő nap katonaság következett. Figyelem, fegyelem, oktatások, sport és csibészség. Mindebből profitálni is lehetett. S ez után jött az Állami és Jogtudományi Egyetem, ami csodálatos négy és fél évet, no meg egy fantasztikus autonóm élet lehetőségét biztosította a diákok számára. Emberek, akiktől tanultam, akikkel szinte együtt éltem, akik máig meghatározó szerepet játszanak életemben.

 - Ez így túl általános. Légy szíves neveket említeni.

- Boldogan. Mondjam, hogy csak erre a felszólításra vártam? Varga-Sabján László KISZ vezető, Varga Jenő. Kiss Laci, akivel annak idején együtt fűztük a bakancsot, együtt fejeztük be az egyetemet. Aki ember maradt az embertelenségben is, és akit én javasolhattam, aki ma már alkotmánybíró. Mondjam, hogy szerencsés voltam? Jó pedagógusok, jó közösségek jellemezték tanuló éveimet. És persze jó család!

- A szűk vagy már bővebb család?

 - Mit értesz bővebb családon? Netán azt, hogy a negyedik évben megnősültem?

- Például. De rád bízom a választást.

- Egyetemi éveimet rendhagyó módon fejeztem be, ugyanis a kilencedik félévet óra látogatási és munkavállalási engedéllyel végeztem el. Addigra megszületett Gábor fiam. Nagy-nagy szerelemben, romantikus körülmények között éltünk. Szükséglakásban laktunk. Bár a romantikával nem függ össze szorosan a munka, nekem, hogy családomat eltartsam, dolgoznom kellett. A Megyei Tanács Továbbképzési és Szervezési Intézeténél kaptam állást és itt megint egy nagyszerű emberrel, Román Marikával találkoztam. A diploma átadása után néhány hónappal pedig már én voltam a Beremendi Nagyközségi Tanács VB titkára. Elismertek, befogadtak.

- Aztán visszajöttél Pécsre, a Megyei Tanácsra. Most csak felsorolást kérek, polgármester úr.

- Oké. Feladatom volt - remek és rendkívül fiatal csapattal együtt - a Megyei Tanács Állami ellenőrzésének koordinációja, később az Önkormányzati Vállalatok törvényi felügyelete. A mi munkásságunk a cégbíróságok tartalmi elődjének tekinthető. Dokumentációinkat használta fel az alakuló cégbíróság. Mitőlünk származik az első modell, s erre büszke vagyok. .

 - Mondd Laci, ilyen sikeres volt a magánéleted is, mint a szakmai pályafutásod?


- Ezt nem merném állítani. 74-ben - az egyetemi évek alatt - szerelmi házasságot kötöttem egy fantasztikus nővel, majd megszületett Gábor fiunk, aki lassan gyakorló orvos lesz. Bár édesanyja tényleg remek ember, valahogy mégsem illettünk össze. Válásunkban - úgy hiszem - nekem is komolyan részem van. A szerelem elmúlt, s mi jó barátokká váltunk. Olyannyira, hogy második nejem és én, valamint az első feleségem és az ő új társa, rendszeresen összejöttünk. 1980-ban ismét megnősültem. Bea csodálatos nő volt. Sajnos, azt kell mondanom, hogy volt, mert egy teljesen buta, s elkezelt dolog miatt fiatalon meghalt. Egyedül maradtam tízéves kislányommal. Anyósom sokat segített. Ma is velünk él, pátyolgatja, nevelni igyekszik immár kamasz lányunkat. Helga 16 éves. Okos, határozott és akaratos, mint édesanyja volt és pechjére oly szerelmes típus, mint én voltam. Imádom a gyermekeimet, és rendkívüli örömmel tölt el, hogy nagyszerű nők voltak mellettem. Három éve új társam van, aki jó barátom, s remélem, lányomnak is igazi anyai barátnője lesz az elkövetkezendő évek során. Magánéletem nagyon sok örömet, sok bánatot hozott, de mindenik oldala vállalható. - Bea, második feleséged állt melletted, amikor országgyűlési képviselő lettél, amikor a mindennapok terheit asszonyodnak kellett átvennie, hogy te a munkádra összpontosíthass. - Így igaz. És vállalta is a nehézségeket. Tudta, mit miért teszek.

 - Mit akartál tenni és miért?

 - A szakmaiság és a bohémság között, az élet örömeinek tisztelete mellett is talán van egy olyan tulajdonságom, ami viszonylag kevés embernek. Mindig tudtam, honnan jöttem, hová tartozom. Nálam a baloldaliság nem egy gyermekbetegség, nem felvett póz, hanem részben családi tradíció, részben a nagycsaládnak, mint közösségnek a hatása. A szegénység, az egyszerűség tisztelete és nagy adag pragmatizmus. A normális baloldal az élet kérdéseire igyekszik választ adni, azt kívánja megoldani mindig a jobbítás igényével. Ezt csak tanulni nem lehet. Már viszonylag jól kereső országgyűlési képviselőként, polgármesterként sem tudok mást elképzelni, mint ezt az értéket. E munkát csak addig vállalom, míg a közösségért és az egyes emberért tenni tudok. Még két év után is sokan megmosolyognak a polgármesteri fogadóórák miatt, pedig azoknak hatalmas hozadéka van.

- Polgármester úr, mennyire vagy tisztában az átlagemberek gondjaival?

 - Alapvetően. Még ma is egy panellakásban lakom. „Panelbogár „voltam és az is maradok. Én most is az emberek között forgok. A munkámmal járó adminisztrációt mozgatom, nem pedig magam végzem. Realista vagyok. Azzá tesz saját sorsom, azzá tesznek lányom s fiam, negyvennyolc éves rokkant nyugdíjas húgom, aki egyedül nevelte fel gyermekét és mostanra már végképp megrokkant tragikus sorsú öcsém két gyerkőcével. Ők valahogy mindig az élet árnyékosabb oldalán jártak. Hetvenkét éves édesanyám sem azért dolgozik talán, mert kell neki a plusz pénz, hanem mert a munka lételeme. Ha valaki a közösségért vállal valamit, azt teljesítenie kell. Ez kötelező, hisz a történelmet ma nem csak olvassuk, írjuk is!

 - Hogyan lesz valakiből politikus?

 - Én csak azt tudom, belőlem miért lett. Két dolog zavart nagyon 89 után. Nem tudtam megérteni a párttagkönyvüket gyorsan eldobáló vagy mélyre ásó „elvtársakat”, akik kedvezményezettei voltak a rendszernek. A saját környezetükbe hírtelen belerúgó ifjú titánokat, akik között fiatal voltam, no meg a hirtelen arcot váltó embereket. Tiszteltem és tisztelek mindenkit, akit a politika valamiért megtiport, de nem sajnálok egyetlen bűnözőt sem. A rendszerváltás nem ért készületlenül. Elsősorban azért, mert a maga idejében reformernek számított akár Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke, akár Takács Gyula, vagy az agrárgazdaságban Földvári János, akikkel együtt dolgoztam. A Közigazgatás megújulása tanulságos volt, ugyanis ez már nem a tanácsi rendszer jobbítása, hanem Európa jellegű reform volt. Sok szempontból tetszett 1990 - a túlzásaival együtt is. Én mindig felvettem a kesztyűt és nem voltam hajlandó bujkálni az emberek elől sem a múltamért, sem a jövőm miatt.

- Míg el nem foglaltad a polgármesteri széket, végig a Városházán, illetve a Megyeházán dolgoztál?

 - Hirtelen kirepültem a Megyei Tanácstól. Nem fértem bele a koncepcióba. A Sporthivatalnál találtam magam, ami emberileg nagyon jó közösséget - ám szakmailag megszégyenítést jelentett. Úgy döntöttem, dolgozom jobban, ez majd vezet valahova. S akkor jött egy nagy áttörés. 92-ben Szili Kati nyert egyéni választókerületben. Ez már megint csapatmunka, egy magához térő párt eredménye volt. Katival és Vonyó Jóskával hárman voltunk szocialista képviselők 94-ben az Önkormányzatnál. Később frakcióvezető helyettes lettem. Munkánknak, s annak lett meg az eredménye, hogy nem feledtük az aranyszabályt. Hazudni nem szabad, egymásnak meg különösen nem.

 - Kemény csatában nyertél 98-ban, és így te lettél Pécs város polgár­mestere. S te is ellenzéki, mint elődeid.

 - Igen. Gyakran mondtam, hogy nem a parlament a szakmaiság és a politizálás abszolút színtere. Azt, hogy a választásokat helyben nyerik. Mögöttünk teljesítmények voltak. A peremkerületek gázellátásának megoldása, csatornázás, rekultiváció. (Az uránbánya által okozott sebek begyógyítása. A szerk.) A legnagyobb eredmény pedig a világszínvonalú szív- és traumatológiai centrum átadása.

 - Mennyire volt nehéz a kezdet?

 - Én nem találtam annak. Huszonöt évet dolgoztam a közigazgatásban. A létra aljáról feljutottam annak tetejére. Nem volt nagy igényem. Nem akartam sem szétverni, sem átszervezni az apparátust. Jó koalíciós partnereket találtunk és remek, jól képzett kollegáim vannak. Gépkocsivezetőm ugyan az, aki már 3o éve is a „főnököt” szállította, Titkárnőm az elődöm titkárnője...

- Őt is megkérdezem...

 - Csak tessék.

- Utazások...

 - Fontosnak tartom, hogy csak oda és csak akkor menjek, ahol már van mit mondanunk egymásnak. Előkészítem az útjaimat, és külföldi partnereim megszokták, hogy gyakran a hétvége is munkával telik. Stuttgartban például a közlekedési vállalat teljes vertikumát nézhettük meg egy szombati napon. Ennek az útnak hozománya a pécsi utakon közlekedő jó néhány Mercedes busz. Mindig hozunk haza valamit. No nem nejlonharisnyát, hanem konkrét programot, esetleg egy alig használt tűzoltó autót vagy olyan projektet, mint a buszprogram, netán a szociális bérlakás építési program, hogy tovább ne folytassam.

- Polgármesterséged alatt tettél olyat is, amiért néhányan szívesen „megköveznének”.

- Iskola bezárás?

- Iiigen... Toller László hogyan volt képes feldolgozni azt, amit dr. Toller, a polgármester vitt véghez, s reméljük, ő tudja, miért?

 - Könnyű, ha az embernek tiszta a lelkiismerete és tudatosan teszi, amit tesz. Ha nem mások vezetik a pennáját, az eszét. Ha meg van győződve arról, amit tesz, az jó, az a közösség érdekeit szolgálja. 92 óta volt szó arról, hogy csökkenteni kell az oktatási intézmények számát. Nem hitték, mi ezt meg merjük tenni. Ebbe egy tüntetés is belefér, ami a legnagyobb volt városunkban a rendszerváltás óta. És én lent voltam, egyedül a 3000 tüntető között. Azóta már bebizonyosodott, hogy nekünk volt igazunk.

- Ebben akkor még nem lehettél biztos?

- Ahhoz, hogy tegyünk valamit, kell a magabiztos tudás az eltökéltség és hit a jó döntésben. E nélkül nincs eredmény.

- Hány órát dolgozol naponta?

- Hatkor kelek és éjfélkor fekszem. A kettő közti időben viszonylag kevés a szórakozás.

- Mit tartasz a legértékesebb tulajdonságodnak?

 - A toleranciát.

 - Mi az, amit nagyon nem szeretsz magadban?

 - Néha képes vagyok indulatból megbántani embereket és akkor útálom magam.

 - Polgármester úr, ha jönne most egy jó tündér, aki teljesítené három kívánságodat, mit kérnél tőle?

 - Hogy mit kérnék? Először is úgy 20-25 milliárd forintot a város kasszájába. Ennyi elég lenne ahhoz, hogy Pécs tényleg az ország legszebb városa legyen. Másodszor békét, békességet, harmadszorra pedig jó egészséget.

Rice Jánosné, a titkárnő Gizikének dr. Toller László polgármester a 13. Főnöke. Kíváncsiak voltunk, szerinte mi a legjobb és legrosszabb tulajdonsága jelenlegi felettesének.

- Végtelenül kitartó, megértő és segítőkész. Egyszóval emberséges. Mi az, amin változtatnia kellene? Összefügg az előbbiekkel. Hajlamos rá, hogy minden emberrel addig tárgyaljon, míg annak minden - a legapróbb - problémájára is gyógyírt nem talál. Ezáltal néha csúsznak az időpontok és ez bizony nem szerencsés dolog. Egyébként nem emlékszem, hogy valamelyik főnököm is ilyen határtalan munkabírással rendelkezett volna. Munkaidő? Amíg ő itt van. Szereti, ha mellette vagyok és én vállaltam is ezt. Hogy mit szól a családom? A legmesszebb menőkig tolerálják, mert tudják, milyen remek ember.

Sándor Zsuzsa Forrás: szulo.hu
 
 
 
impresszum | jogi nyilatkozat | kapcsolat replikaora.com                                                                                       Dr. Toller László